Lada érdekességek - Lada kiállítás

1977-ben döntöttünk úgy, hogy kombi Zsigulit veszünk. A család nem szerette az akkor új, és affektatív Lada elnevezést, mely a német nyelvterületen kapott beceneve volt, s lett belőle a V.A.Z-Zsiguli család új márkaneve. Döntésünkben az vezetett, hogy még a Zsiguli volt az az autó, amit úgy lehetett birtokolni ,viszonylag,hogy nem írígyeltik ki az ember torkából a gégéjét a frusztrált "nekem csak trabantra skodára telik" embertársai. Státusszimbólum is volt a Zsiguli.. majd a Lada nevet használom ezután. Ladához jutni többféleképpen lehetett. Az ember orvos vagy más fontos ember volt, szerzett valami papírt, miszerint népgazdasági érdek az autóhoz jutása ÉS indokolt, hogy az az autó inkább Lada legyen. (Mert  a 105-ös Skoda megjelenéséig az S-100-ast még reklámozták is, néha azonnal vihető volt.)
A másik út, hogy az embernek vagy volt külföldi rokona vagy disszidens ismerőse, aki rokonnak adta ki magát, és ez az ember valutában fizette ki az autót. Sokan voltak a szocializmusban végig, akik valutákban tartották a pénzüket, vendéglátó-szállodaipar, csempészés, kamionosok, maszekok oldották meg így azonnali autóhoz jutásukat. Bizonyos időszakokban 15-20%felárért (ezt az orvosoktól is beszedték) bárki juthatott azonnal autóhoz, pl nyugat (tehát drágább autókat) "visszamaradt" autókat, amikkel sok garanciális probléma volt már nullkilométeresen... voltak ilyen nagypolszki szériák.
Megvehette az ember egy szerencsés 3 éves használt autóját újáron.
A legnagyobb problémám az volt, hogy ekkorra már töbször jártam Nyugaton, rokonaim éltek kint, a bécsi bácsikám vállalati sofőr volt, megautóztatott vagy húszféle autón, vezettem is már autókat ... álmodoztam is autókról... nyugati rokonaink ingyen, ajándékba ajánlották föl levetett 6 éves autóikat, de az újérték 150%-a lett volna a vám. Nem vágytam erre az autóra -de azért volt státuszértéke.
-ezért kellett: jól lehetett benne pakolni -igaz, 3 zsák táptól ez is megült, de nem annyira, ha az ember jól bedobta a tengely elé... Magyar maszek gyártott hozzá "légrugót" s akkor belefért 10 zsák cemet (500kg)
A szocialista állam a hiánygazdálkodás kereteiben igyekezett lefejni az emberek titkolt jövedelmeit. Ha meg bányász volt és jól keresett, tejeljen azért. Vagyis várni kellett a befizetett autóra -a Ladára 4 évet. Az autó árának 50%-át kellett letenni, ezt az állam kamatmentesen használta, amíg az új autót meg nem kapta a befizető. Befizetni lehetett a faluban a takarékszövetkezetnél, de ezt apám, az ügylet főfinanszírozója nem akarta, nehogy megtudják a faluban, milyen zsírgazdagok vagyunk, Zsigulira telik. (A Lada névre nehezen állt át a nép szája.)Így egy kisvárosi OTP-ben fizettünk be, a pénztárosnő, aki elvette a pénzt, meg az adminisztrátorok leplezetlen gyűlölettel és irígységgel néztek bennünket.Ráadásul kombi Lada: biztos maszekok vagy zsírosparasztok vagyunk.
November volt -azt szerettük volna, ha nyári összeszerelésű autót kapunk, mert a téli összeszerelésűek érzékenyebbek voltak a korrózióra. A befizetéskor lehetett színt választani, azt hiszem négyet, valamit kiválasztottunk, kettőt kellett megjelölni, tökmindegy volt, négy év, ugye... Anyám pirosat szeretett volna... én inkább valami ritkább színt... láttam Nyugat-Németországban pár érdekes színt,, majdnem fekete-szilvalekvárszín, az nagyon szép volt, nyugati import festéket is fújtak Togliatiban a friss piros-rozsdás lemezekre két rétegben, néha lehellet vékonyan, máskor meg vastagabban. A felajánlások, a Gerójem Maj, a Velikoje Aktyabr, a szocialista munkaversenyben összedobált szériák rosszabbak voltak, ha a maguk tempójában dolgozhattak a volgai kozákok, jobban is. Szóval én valami menő nyugati festékkel festettet szerettem volna, mondjuk lofotengrün-t. vagy mustárszínt.
Szibériaálló, legendásan jó téli üzemeltetésben. De cseszhettük, ha a helyi ÁFOR kútnál tankolt "benzin"-ből a víz belefagyott a rendszerbe ...
A sorszámok lassan haladtak. Azért az újságokban megnézte az ember, hátha.. valamilyen csoda történik. nem történt.
Csepegtették az ember nyálát -de ilyen bigék piros kombiladára is kaptak...
1981. kínos várakozással telt. Tavasszal és nyáron reszkettünk, meg ne jöjjön a kocsi! A nyár végig izgalommal. Felnőtt fejel.. a posta volt az első, amit anyám a konyhakredenc üveges részébve rakott... Semmi.
Karácsony: semmi.
1982. elején izgultunk, most már meg ne jöjjön. És tavasszal is, a szamarai síkon kemények és hosszúak a telek.
1982. november... valahanyadikán.. nem emlékszem pontosan, jött meg az autó. Öröm az ürümben, hogy a T-s rendszámsorozat kifutott és  így az autóa KD -betűpárost kapta.
Debrecenben, a Mosostorpályi úton a Merkur-telepen vettük át az autót. Néha előfordult, hopgy debreceniek Győrben vagy csepelen vehették át az autót.
Apám a nagyállomáson taxit fogadott. A taxis már abból, ahogy apám baljával a szive fölé begombolt nagyguriga pénzt, 100ezret (olyan 93ezret kellett még kop-leperkálnuk, ő téesz-középvezetőként 5500-at, én himihumi munkákkal 3000-et és hozzá kb 7-10 ezret mellékesben kerestem).. szóval a taxis egy blikkre rájött, hová megyünk, és ellátott benünket a jótanácsokkal, amik a váralkozás öt évében már a könyökünkön jöttek ki. Gratulált, hogy nyári öszeszerelésű autót kaptunk. Hogy adjuk a jattot.. mire figyeljünk..
Már nagy tömeg volt reggel nyolckor a várócsarnokban. Csiszoltműköves placc fekete műbőr micsodákkal.. pár asztalka. A profik olvastak, keresztrejtvényt fejtettek. Fontos emberek rohangáltak, hogy ők nem akárkik, mi ez, majd ők intézkednek, a franctuggya-elvtárs.. nekik kapcsolataik vannak, párt, belügy. Rá se fütyülétek ezelkre az emberekre, elkezdték szépen beszedni a papírokat.. újabb néhány óra várakozás és lehetett befizetni a pénzt.. majd megint pár óra várakozás.. úgy tucatjával engedték az embereket az átadótérbe. A szocializmusban minden ember egyenlő volt, de a Lada menő márka volt, így egynémely kelttésztaképű és nyugati cuccokba öltözött, a többieknél egyenlőbb ember bizony fintorgott a szalonnás emberbűzben. Az egész merkúros társaság, mintha trágyával, szarral foglalkozott volna, útálkozva, lenézően, nagyképűen bánt az új autóikat átvevőkkel, pedig ez az egyik legjattosabb szakma volt, a gépkocsiátadóknak óránként annyi jat ment a zsebébe, amennyi egy kezdő tanári fizetés volt a korban. Persze a léből föl is kellett osztani, a nagyfőnököknek.
Délután egy körül szólítottak, mehetünk. A kékköpenyesek eleinte hagytak bennünket válogatni. Én nem bántam lehasaltam, bebújta, megtapogattam, megráztam, átviszlattam, pótkerék, emelő, szerszámok. (A Leggggenddás Ladáknak is még legendás Zsiguli szerszámtáskája volt spiáter anyagból készült szerszámnak látszó tárgyakkal s stekklámpával.) Ma is orromban az új lada szaga, a szovjet műbőr és szoivacstömeg, a szovjet gumik és ragasztók szaga...
Úgy tíz perc után az átadók elkezdtek ólálkodni, a kiválasztott piros lada kombinkhoz meg odatépett egy kövér kis házaspár és elkezdtek lökdösni benünket, hogy ezt már ők kiválasztották hamarabb, az átadó odaólálkodott és félre akarta hívni őket, hogy a jattukat átvehesse és elküldjön bennünket, de szerencsétlenségünkre a házaspár nem élt a lehetőséggel. Lehet, ha elhajtanak bennünket, és egy másik autót hozunk el, jobban járunk.
Nem volt 500km az autóban (száraz úton hoztuk haza), már elvittem BituBéla bá' hoz, aki 4500 Ft-ért teljes alváz-üregvédelmet csinált az autónak úgy, hogy a küszöböt nem kenyte le feketére. Amíg ismertem ezt exLadám, nem is rozsdásodott sehol. (És nyáriszerelés révén nem ütött át a fényezésen sehol.)
Ez a Lada kombi ugyanis az a bizonyos tízezredik újonantan is pocsék áru volt. A garancia egy évéből két hónapot állt az AFIT udvarán. Jó, elismerem, hogy nem minden alkatrészt cseréltek ki, csak papíron: így oldották meg az alkatrészellátást az azonnali javításokra az AFIT-osok, kiíratták garanciába, beszerelték a jattos azonnali javítós autóba, mi pedig várhattunk, amíg megjön a rendelés, különben is rohadjunk meg, zsírgazdagok, új autóval.
A kormánygép valóban cserés volt. Az új detto ugyanúgy gyárihibás. mai eszemmel bontottat szereztem volna, de apám leordította a fejem, hogy ez nem buhera, ez az én (=az ő..) autóm, a sajátomat ne buheráljam, csak az újalkatrész a megbízható. Gyújtásból vagy magyar Bakony-t szerzett az ember, vagy jól tette, ha kettőt vett, az egyik  biztos jó volt... vagy nem. Lehetett kapni utángyártott magyar alkatrészeket, hátsódobnak látszó tárgyat, ami lerozsdállt a következő műszakiig.
Lenne még mit írnom a korról az alkatrészekkel kapcsolatban is, hogy mennyit kellett sorban állni, jattolni szakmabelinek is, minden lényeges alkatrészt csakis Budapesten lehetett azonnal megvenni...  de főleg a sorállás.. kiírat... megint sorban állni.. jattolni. Az AFIT-oknál borzalmas volt a helyzet, egy mai amfetaminboy a fogával tépné le magáról a motorosdzsekit a szívatás első három órája után, holott volt néha hat órahossza is, mire kiadták az alkatrészt...
Mivel munkára használtam, hamar belement a 130ezer km, ezért apámra maradt az első motormunka 150ezernél, ő vette át tőlem az autót, de aztán már, amikor lerobbant az öreg, elég volt neki egy kisebb is orvoshoz , felülvizsgálatra járni, megboltoltuk.